Transzfer szerelem színesben is

Az adventi készülődés posztban már írtam róla, hogy mióta rátaláltam erre a technikára, nem bírom megunni. Eddig csak a fekete-fehér – nagyrészt szövegeket, nonfiguratív mintákat tartalmazó – képekkel dolgoztam. Régóta foglalkoztatott, hogy ugyanúgy működik-e színes képekkel? Karácsonyi bulira készültünk a cégnél, húztunk, hogy majd a vacsinál megajándékozzuk egymást. Az ilyen alkalmak is mindig izgalommal töltenek el, hiszen hűen önmagamhoz kézzel készített ajándékkal kedveskedek.

Idén sem volt másként. A kolléganővel, akinek ajándékot kellett készítenem, sokban megegyezik az ízlésünk, így könnyű dolgom volt. Izgatottan láttam neki a munkának.

Egy fatálcára esett a választásom, amit új ruhába öltöztettem. Az eredeti állapotáról nem készült fotó, mert ahogy hazaértem a boltból, türelmetlenül neki is álltam festeni:). Antik hatást szerettem volna elérni, ezért barna alapszínt kapott, száradás után viaszoltam (így könnyebb a csiszolás), majd lefestettem a képhez illő, világos árnyalatra. Miután teljesen megszáradt, smirglivel átcsiszoltam az éleket és még néhány részt, a lecsiszolt festékport pedig ecsettel eltávolítottam. Festés, csiszolás kész! :)
Most jön az izgi rész! A kiszemelt képet - amit a Pinterestről választottam - előre kinyomtattam tükrözve, lézernyomtatóval (csak ezzel működik). Ragasztószalaggal rögzítettem a tálcára (nyomtatott felével lefele), majd fültisztító pálcika segítségével apró részletekben átitattam a jól bevált narancsolajjal, és spatulával átdörzsöltem. Az utolsó lépés a lakkozás volt, hogy időtállóvá tegyem. A végeredmény magáért beszél:

Annyira tetszett a végeredmény, hogy muszáj volt a másik képet is felhasználnom, és készítenem valamit. Egy natúr fatáblát vettem erre a célra, ami több részből állt, így adta magát, hogy ezt is antikoljam. (az egész folyamat ugyanaz, mint a fent leírtak)

Nézzétek, ilyen lett:

Mindig úgy alakul, hogy mire a fotózáshoz érek besötétedik, és természetes fény hiányában esélyem sincs értékelhető képeket készíteni a munkáimról...ezt még gyakorolnom kell...:)

Adventi készülődés

Advent második hetében lesz a munkahelyem által szervezett jótékonysági kézműves piac, ahol az összes ügyeskezű kolléga és kolléganő felajánlhatja az általa készített kis ajándéktárgyakat. Az értékesítésből befolyt összeget egy rászoruló szervezet részére adományozzuk majd. Ez egy nagyon szép gesztus - főleg így Karácsony közeledtével -, ezért elsők közt jelentkeztem. Megmutatom nektek is miket készítettem nagy-nagy szeretettel:

A karácsonyfadíszek filcből, vászonból és némi csipkéből készültek. A táblára a feliratot narancs olajjal transzferáltam, amitől mennyei illata van még mindig. Ez a technika nagy szerelem nálam mostanában, ezért muszáj volt belecsempésznem a készülődésbe. Ha már Karácsony, egy angyalka sem hiányozhat, aki szintén filcből született és nagyon feldobja a táblát...szerintem! Remélem, az újdonsült gazdája is örömét leli majd benne.

Ti milyen díszekkel öltöztetitek ünnepibe a lakást advent idején?

Ki is ez a Prec

Sziasztok!

Weingartner Eszti vagyok, vagyis Prec...maradjunk is ennél (igen, a precíz szóból ered)!
Mióta az eszemet tudom, minden érdekel, amihez egy cseppnyi kreativitás is kell. Imádok alkotni, a saját készítésű dolgaimmal, ajándékaimmal örömet szerezni, látni azt, hogy amivel órákig vagy esetleg napokig molyoltam a szabadidőmben, valóban értékes.

Szerintem egy saját készítésű ajándék mindig sokkal többet ér, mintha bemész egy ajándékboltba és leemelsz valamit a polcról, hogy gyorsan letudd ezt a "feladatot".

Ugyanez a véleményem az esküvői meghívóról, dekorációról és a köszönőajándékról is! Számomra sokkal szimpatikusabb egy olyan meghívót a kezemben tartani, ami személyes, a pár ízlését tükrözi és előjelzi az esküvő stílusát.

Ezért is volt egyértelmű számomra, hogy a saját esküvőmre én fogom készíteni a meghívókat, a dekorációt és minden mást is.

De kezdjük az elején...

A baráti körömben elkezdődtek, majd megszaporodtak a lánykérések, lánybúcsúk, esküvők. Többen felkértek, hogy segítsek elkészíteni az esküvői meghívójukat, amiket örömmel teljesítettem, hiszen imádom az ilyenfajta kihívásokat. A menyasszonyokkal együtt ötleteltünk. Tekintettel arra, hogy az ismeretségünk régről fakad, az első lépést – amit veled mindenképpen fontosnak tartok a közös munka előtt –, az ismerkedést, az ízlésének, elképzeléseinek és vágyainak megismerését ki is hagyhattuk.

Amint eldőlt a szín, anyag, minta, szöveg, betűtípus el is kezdtem az alapanyagok beszerzését, a szöveg szerkesztését, nyomtatást stb. Ezt követően egy ráérős délutánon összeültünk és hosszan tartó csacsogás mellett elkezdődött a lázas munka. Laza, családias légkör, zene, Panna Cotta, egy kis pezsgő és máris szárnyal a kreativitás.

A végeredmény mindegyik esetben osztatlan sikert aratott, ami boldogsággal töltött el és megerősített abban, hogy érdemes ezzel foglalkoznom.

Nem sokkal később az én életemben is történt valami...